A 2009-es év utolsó mérkőzését a Chelsea a Fulhammel vívta meg a Stamfordon, s nagyon-nagyon kellett a győzelem, így lehetett biztos Ancelotti abban, hogy ő és csapata a tabella éléről kezdhetik a szezon 2010-es felét.
A kezdő 11-ben több meglepetés is fogadta a közönséget: Paulo Ferreira, Jurij Zsirkov és Salamon Kalou is itt kapott helyet, így az elefántcsontparti futballszövetségnek hála még nálunk állhatott össze a válogatott csatársora.
A mérkőzés óriási iramban kezdődött, s mondhatnánk, hogy meglepetéssel, hiszen a negyedik percben már a Fulham szerzett vezetést. Ferreira maradt le emberéről, az ő oldaláról érkezett a beadás, melynél Terry alászaladt a labdának, így embere visszajátszhatta azt Gera Zoli elé, akiről Carvalho gondolta, hogy másfél méterről is elég lesz fogni, Gera pedig nem tökölt, fordulásból a hálóba vágta a játékszert a kirobbanó Cech és Terry lába közt.
A Kékek érezték, ez már nagyon csúfos, Ancelotti feje felett pedig már Scolari kísértete csörgette a láncot, s nevetett bele a londoni szurkolók arcába. Be is kapcsolták a traktor fokozatot, s módszeresen hozzáláttak ellenfelük bedarálásához. Csakhogy az eltelt fél óra, a hazaiak játéka pedig erőteljes volt, azonban ötlettelen, a jól szervezett vendég védelmet nem sikerült feltörni, jobbára Ballack ívelgette Drogbára a labdát, veszélytelen szögleteket rúgtunk, gyenge távoli kísérletek szegélyezték a félidő végét.
A félidőben valószínűleg Carlo is hétévnyi fizetésmegvonással fenyegette meg gárdája pályára lépő minden egyes tagját, dzsihádot hirdetett a Fulham ellen, transzparensre írta, most, vagy soha, s korbáccsal kergette körbe az öltözőben a középszerűségbe süllyedt játékosokat. Csere nélkül vágott neki a második félidőnek.
A Kékek nagyjából ebben a szellemben láttak neki a második játékrésznek, a labdára ráragasztották a 'Foglalt' cimkét, s valamivel koncentráltabban, ötletesebben, de még az első félideinél is jóval erőteljesebben tolták be a kapuba a vendég együttest. Persze a ha a hatvanötödik percig játszák a találkozót, a küzdeni akaráson kívül nem sok minden állt volna a mérleg pozitív oldalán Chelsea részről, s messze feldúltabb állapotban írnék most én is. Jött azonban Ivanovics Ferreira helyett, öt perc játék után pedig megtette azt, amit előtte senki: Drogba fejére varázsolt egy labdát, aki bebólintotta a labdát a hosszúba. Ezzel óriási tehertől szabadítva meg csapata játékát, a nagy felszabadulásból két perccel később pedig újabb gól lett: a remekül játszó Kalou másodszor húzta meg ugyanazt: az alapvonalig cselezte magát az ötösön belül, majd laposan középre gurított. Az első lehetőség kimaradt, a 72. percben azonban eljutott a labda a közben Mikel helyére álló Sturridge-ig, a fiatal támadó lövését még hárította Schwarzer, a kipattanót azonban Smalling a saját kapujába kotorta.
A Chelsea láthatóan nem kívánt (végre) ráülni az eredményre, azonban a Fulham is megvillantotta támadóképességeit, a hazaiak Kalou révén óriási kapufát lőttek, a vendégek inkább szögletekig jutottak. Említésre méltó azonban már nemigen történt, talán az, hogy Drogba - vélhetően némi szándékossággal - begyűjtötte ötödik sárgalapját, amivel kihagyni kényszerül a következő Premierleague mérkőzést, ám mivel ezt az ANK miatt amúgy is kihagyná, tiszta lappal térhet majd vissza februárban.
Szóval nyertünk. Vajon ez a győzelem végre képes lesz visszaadni fiainknak a magabiztosságukat? Képes lesz megszűntetni a játékukban a görcsösséget? Bízzunk benne, hogy igen. Bízzunk benne, hogy egy fordítás a Fulham elleni mérkőzésen lehet sorsfordító a bajnokságban is. A játékunk bíztató volt. Egyénileg még mindig rengeteg hibát vétünk, s szinte senki sem emelhető ki azért, mert jól játszott (Ivanovicsot leszámítva). De csapatként ismét eszméletlenül nagyot játszott a Chelsea, 66%-34% labdabirtoklás, 18-3 kapura lövés, hatalmas mezőnyfölény. Azt azonban még mindig kíváncsian várjuk, ki fog gólt, gólokat szerezni, ha nincs Drogba... hősiesen védekezett a Fulham, talán jót tesz a csapatnak, hogy egy nagyon jól szervezett védekezést bemutatni képes gárdát sikerült ismét megadásra késztetni.
A találkozót a nézők közt helyet foglaló José Mourinho is megtekintette. S nagy valószínűséggel ugyanazt láthatta, mint mi: a védelem zavarba hozható, de stabil, Cech képes hibázni, de ennek ellenére jó formában van, a középpályánk gyengécske, s korai letámadással teljességgel zavarba hozható, a támadósorunk pedig a kapu előterében töketlen; ám csapatként rendkívül szívós a Chelsea, a mérkőzéseit többnyire dominálja, nyomása alatt pedig bárki képes megtörni. Carlo Ancelotti pedig mostmár kicsit nyugodtabban búcsúztathatja az óévet s ünnepelheti az újat, rekordkezdés után megtorpanni látszott csapata, a szezon felénél azonban a tabella élén trónol, nem megnyugtató, de több pontos előnnyel üldőzői előtt.
Forrás: Chelseafc.hu
