Inter - Chelsea 2-1 (1-0)
2010. február 24., 20:45, Bajnokok Ligája, nyolcaddöntő, 1. mérkőzés
Helyszín: Giuseppe Meazza, Milánó
Játékvezető: Manuel Enrique Mejuto Gonzalez (spanyol)
Nézőszám: 84.638
Gól: Milito (3'), Cambiasso (55') ill. Kalou (51')
Sárga: Motta (9'), Milito (22') ill. Kalou (23')
Piros: -
Inter (4-3-1-2): Cesar; Maicon, Samuel, Lucio, Zanetti; Motta (Balotelli 58'), Cambiasso, Sztankovics (Muntari 84'); Sneijder; Milito, Eto'o (Pandev 68')
Cserepadon maradt: Toldo, Mariga, Cordoba, Quaresma
Chelsea (4-3-2-1): Cech (Hilario 61'); Ivanovics, Carvalho, Terry (c), Malouda; Ballack, Mikel, Lampard; Anelka, Kalou (Sturridge 78'); Drogba
Cserepadon maradt: Alex, Bruma, Belletti, J. Cole, Borini
Inter - Chelsea
2 Gólok 1
6 Kapuralövések 16
3 Kaput eltaláló lövések 8
0 Szögletek 2
14 Szabálytalanságok 19
4 Lesek 1
2 Sárga lapok 1
0 Piros lapok 0
44% Labdabirtoklás 56%
Összefoglaló
Mint azt az előzetes hírekből megtudhattuk, balhátvéd nélkül utazott el a Chelsea Milánóba, s a sejtéseknek megfelelően Malouda játszott a szokottnál hátrébb. S úgy látszott, ez lesz az Achilles-sarka a Kékeknek. Nem az volt. A francia jól helytállt, az első gólnál Terryből csinált bohócot Milito, a másodiknál pedig igazából csak a gyenge védekezést okolhatjuk.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején - sokat persze nem ugrunk a témában, hiszen az első említésre méltó akcióból megszületett a hazai gárda vezető találata. Milito kapott jó labdát a jobboldalon, egy csellel elküldte Terryt, majd Cech mellett a rövidbe lőtt - említsük meg, egy jó/formában lévő kapus 5 méterről nem kap gólt a rövidre.
A gól jót tett a mérkőzésnek, ha szabad ezzel a frázissal élnem, legalábbis elméletben, hiszen a gól nélkül lehet, hogy csak szárkapocscsont-csörgést hallottunk volna. A mérkőzés irányítását átvette a Chelsea, mentek előre a fehérmezes Kékek, de jobbára csak ímmel-ámmal. A középpályánk Mikeltől felfelé értékelhetetlent nyújtott, Malouda óvatos volt elöl, a jobb oldalon pedig ritkán próbálkoztunk.
Meddő fölényünkben a legaktívabb játékosunk Kalou volt, aki ismét hű volt régi önmagához: gyors, 1 az 1-ben simán megcsinálja a cselt, aztán a legelemibb passzt elrontja, lövése gyenge lesz. Az egyik legnagyobb helyzet azonban még így is a nevéhez fűződik. Tovább nyomott a Chelsea, de veszélyeztetni főképp átlövésekből próbált, Drogba is próbálkozott, de nagyon vigyáztak rá, így körbelőtte a kaput, Lampard és Anelka teljesen észrevétlen volt, Ballack lövése is csak azért érdemel szót, mert megpattant, ám Julio Cezarnak így sem okozott gondot.
Az első félidő legnagyobb Chelsea lehetősége Drogba nevéhez fűződik, aki egy szabadrúgást a felső lécre ragasztott - ismét gólt érdemelt volna, csakúgy, mint legutóbb.
Félidőre tehát 1-0-ás állásnál vonulhattak a csapatok, jobbára a Chelsea akarata érvényesült, de az Inter védelme komolyabb megerőltetés nélkül állta a sarat. a középpályák mindkét oldalon gyengén szerepeltek, a támadósorban pedig volt 1-1 jobb (Milito, Drogba) és 1-1 nagyon gyenge teljesítmény (Eto'o, Anelka). A mérkőzés első játékrészének krónikájához tartozik 1-1 tizenegyesgyanus helyzet, a kettő közül inkább Kalou esete volt megadható, én személy szerint nem vagyok biztos benne, hogy az volt, de a különböző vélemények inkább abba az irányba hajlanak, hogy a játékvezető téves ítéletet hozott, mikor nem fújta be a büntetőt utóbbi esetben.
A második félidőben Ancelotti semmit sem változtatott a Chelsea-n, pedig a legtöbben szerintem nem vártuk vissza a mostmár egyértelműen meccsek óta formán kívül lévő Anelkát, s Lampardot is csak azért, mert nem igazán van megoldás a helyére. A játék elkezdődött, s a Chelsea hirtelen talált egy gólt: Ivanovics tört előre, három ember közt vitte tovább, már a tizenhatosnál járt, mikor lőni nem mert, inkább hátratette lövőre Kalounak, aki nem habozott, kapásból kiklőtte 18-ról a hosszút JC kezei között.
Ismét megélénkült a meccs, a gól azonban inkább az Intert pörgette fel, s nem is tartott sokáig a vendég-öröm, az 55. percben Cambiasso első lövése még visszapattant a blokkról, második próbálkozását Cech azonban már csak szemmel követte. S hogy még ennél is nagyobb legyen az öröm a Kékeknél, nem sokkal később meg is sérült a cseh portás, egy labdáért fölöslegesen indult el, s valószínűleg bokájával lehet gond, de szinte egyből jelezte, cserére szorul. A helyére Hilario állt, akit azonban nem tett próbára az Inter támadóalakzata, pedig Mourinho csatasorba dobta Balotellit és Pandevet is.
A Chelsea-t megfogta a gól, próbálta visszavenni a játék irányítását, de erre már nem futotta az erejéből. Drogbára méginkább odafigyeltek, Anelka továbbra is láthatatlan volt, Kalou első félidei besárgulása után pedig az Inter védői nagyon rámentek a kisebbik elefánt kiállíttatására - a bíró pedig nagy barátságban lehet Lucioval, mert mindent befújt a brazilnak - egy Lucióval történő kétes eset után Sturridgera cserélte Ancelotti egyetlen gólszerzőjét. Sajnos Danny számára a BL még egy magasabb szint, mint amit el tud látni, Maicon amolyan baráti alapon adott neki egy amolyan istenhozzád-lökést, nagyjából ledózerolta az ifjú angolt.
Igazából nem volt benne a Chelsea-ben a gól Cambiasso találata óta. Nem nagyon lehet szépíteni, ebben a meccsben, ezzel a felállással, ezzel a mentalitással ennyi volt. Nem volt jobb az Inter, de megérdeleten nyert - tekintve, hogy még meg sem említettem eddig Eto'o luftját vagy a második félidei hatalmas Carvalho szerelést Pandev elöl. Jobb eredmény lett volna az X, de van idegeben lőtt gól, s otthon elég egy 1-0-t hozni a továbbjutáshoz.
