Chelsea FC

Kicsit nehéz és igazából inkább hálátlan feladat egy ilyen mérkőzés után pár perccel cikket írni. Londoni rangadón, otthon, magabiztosan győztük le a rivális Arsenalt, de valahogy mégsem áll rá a kezem a parádés vagy fantasztikus szavak s a mérkőzés összeboronálására. Láthatott a nagyérdemű egy remek, pörgős, kétgólos, pattanásig feszülő, izgalmas első félidőt, meg egy kötelességtudatból lejátszott második, lanyha, helyenként focira emlékeztető izét.

A főcímek Drogbával vannak/lesznek tele, az elefántcsontparti zseniális, elképesztő, meg egy csomó, csomó jelző, Cech is megérdemli ugyanezeket, aztán ki volt még ma pályán, várjunk csak...

Lényeg a lényeg, Drogba cirka fél óra alatt eldöntötte, hogy a Chelsea ma győz, Cech pedig 90 alatt azt, hogy kell neki egy újabb clean sheet.

Így tehát mondhatnám, hogy a boldogság határtalan most a Stamford környékén, meg persze itthon is, az Ágyúsok 2-0-ás ledózerolása után milyen szurkoló már az, akiből bármely csalódott felhangok törnek elő. Pedig bennem most ott van a tüske. Nem másért, csak azért, mert az Arsenal ellen(!) javíthattunk volna gólkülönbséget, ha komolyan vesszük a találkozót. Ki merem jelenteni, ha a két francia, Anelka és Malouda helyett 2 Drogba játszik, 10 alatt nem megy haza a vendég gárda. A mérkőzést mi kezdtük, s a csapatok nagy elánnal feszültek egymásnak, már az első öt percen érződött, ennek a meccsnek komoly tétje van, s azt mindkét csapat komolyan is veszi az első perctől fogva. Csak ez a lendület valahol félúton elfogyott. A találkozó igazából a 23. percig volt érdekes, amíg Drogba be nem verte a másodikat Almunia hálójába egy villámgyors kontra után.

Egyébként önmagában volt csak közepes a mérkőzés összességében, egy pártatlan néző valószínűleg nem rakta tele a nadrágot izgalmában, de azért egy Chelsea vagy Arsenal szurkoló igencsak szétverte a kanapé oldalát a távirányítóval, és ordibált bőszen a televízió készüléke felé, látva azt, amit képernyőre vittek a fiúk. Nem volt sok helyzet, de volt, nem volt nagy iram, de volt, voltak viszont nagy hibák mindkét oldalon, elbaltázott helyzethalmok, és egy 2-0-ás végeredmény, szerintem megérdemelten.

Nézzük hát, mi is történt a 100 perc alatt, ami a vasárnap délutánunkat bearanyozta. A mérkőzést a londoniak Kékek kezdték, az ágyúsok pedig domináltak az első percekben. Egészen a hatodik percig. Clichy öklete fel Anelkát, a szabadrúgást Drogba tekerte középre balról, Walcott pedig szögletre bólintott. Malouda ment ki a sarokrúgást elvégezni, labdáját Terry a hosszú kapufa felé csúsztatta, Drogba pedig negyven centiről a tehetetlen Almunia mellett a hálóba lőtt.

Ez azonban csak felpaprikázta a vendégeket, akik több ígéretes támadást is vezettek, s gyakorlatilag uralták a mérkőzés ezen részét is, a 16. percben Nasri rondított bele a Chelsea lescsapdájába, ám Cech remekül szorította ki a franciát, így az csak a cseh hálóőrbe vágta a játékszert. Egy perccel később pedig Fabregas találta meg remekül Arshavint az ötös sarkán, aki kapásból lőtt kapura, ám Cech parádésat védett ismét.

Nyomott az Arsenal, ám Fabregas vesztett labdát a Chelsea tizenhatosán, Lampard végignyargalt vele a pályán, jobbra Drogbának tette ki a labdát, Anelka keresztbefutott, ezzel elvitt két védőt, Drogba pedig két csel után öt méterről a hálóba bombázott. Régen láthattunk már ilyen gyors Chelsea kontrát, remek volt, s mint később kiderült, ezzel nagyjából el is dőlt a három pont sorsa.

A második Chelsea találat megfogta az Ágyúsokat, akik morálisan szétestek, kötelességtudatból jöttek előre, de az jól látszott, hogy így, csatár nélkül elég lankadt az az Ágyú, ha holnapig játszanánk, sem találnának be. A Kékek középpályáján a Mikel-Ballack-Lampard sor nagyon jól tette a dolgát, ha véletlenül átfutott rajtuk egy vendégakció, akkor a védelemből már javított is valaki, ha még az sem, akkor Cech volt mindannyiszor a helyén.

A Chelsea pedig megelégedett a kontrázés lehetőségével, fél óra letelte után is láttunk egy szépet, Ashley Cole elé emelt remekül Lampard, ám Clichy pont annyira billentette ki egyensúlyából az angol bekket, hogy az ne tudja befejezni az akciót. Komoly helyzet ezután már nem volt a félidőben, az első játékrészt Malouda és Vermaelen csúnya összefejelése zárta, talán Malouda hibája volt, talán lap volt, mindenesetre én nem vártam vissza egyik franciánkat sem a második félidőre - nagyon kilógtak lefelé.

Csere azonban nem volt, s a játék képe sem változott sokat, pár Chelsea helyzet, s vendég dominancia, kevés gólveszéllyel mindkét oldalon. A 65. percben Wenger aztán pályára dobta Bendtnert, aki ugyan több veszélyt nem jelentett, mint társai, de megélénkült a találkozó. Buktatásáért 17 méterről szabadrúgáshoz jutott az Arsenal, Fabregas remekül tekert a hosszúra, ám Cech ismét a helyén volt, óriásit fogott. A mérkőzés kezdett durvulni, lévén Dean játékvezető nem nagyon fújt a sípjába, amikor kellett volna, komolytalan dolgokat pedig befújt. Az első lapra mégis a 82. percig kellett várni, ezt Song kapta Lampard felvágásáért. A megítélt szabadrúgásból Drogba nagyon megérdemelte volna a mesterhármast, ám elemi erejű lövése a felső lécről vágódott le.

S talán ez volt az utolsó említésre méltó mozzanat a mérkőzésen, hacsak az nem még, hogy Dean jó hét percet ráhúzott még a végén.

Összességében tehát az Arsenal dominált, a Chelsea pedig gólt rúgott, színtelen, szagtalan játékkal, fél gőzzel otthon tartotta a nagyon fontos három pontot, visszakerülve ezzel a tabellán az őt megillető első helyre. Ancelotti rangadó-mérlege ezzel továbbra is 100%-os, 8 rúgott, 0 kapott góllal. Az Arsenal pedig továbbra is Drogbával fog rémálmodni, 10 mérkőzésen 12 gól.

Ismét hétközi mérkőzés vár ránk, méghozzá igen fontos idegenbeli találkozó az Everton ellen, az ellen a csapat ellen, amely ebben a szezonban egyedül volt képes pontot rabolni a Stamfordról. Moyes a helyszínen tekintette meg a találkozót, s valószínűleg nem túl boldog, látva, hogy a Chelsea még csak meg sem hajtotta magát a meccsen, akkora szerencséjük meg nem lehet még egyszer, mint legutóbb. De azért jó lesz figyelni. Nem nagyon megy az utóbbi időben ellenük.

A végére azért még idekívánkozik a TOP OF THE LEAGUE :)